Gimnáziumi érettségi után, elektroműszerész szakmunkás vizsgát tett. Volt villanyszerelő, bolti eladó, gyorspréseknél gépbeállító, és amatőr zenekarokban dobos. Nős, felesége óvónő, fia vele dolgozik a műhelyben és néha szebb késeket készít mint az apja, lánya kertészmérnök. A kések és a kardok iránti vonzalom gyerekkorból visszamaradt csökevény, mely az életpálya egy részévé nőtte ki magát. Munkahelyen készítette az első kardot (katanát), késekre akkor még nem gondolt. Egy vadász kérésére azonban, a késkészítést is elkezdte (1985-86). Az első 25-30 kés kikovácsolt csapágy gyűrűből készült. 1989-ben ő is váltott önállósította magát. Akkor már rozsdamentes acéllal, 4034-es (KO13), pár évvel később a még alig ismert D2-vel is dolgozott. 1994-ben a visegrádi palotajátékokon vett részt, és a helyszínen kovácsolt. Ez volt az áttörés, az ismertség innen kezdődött. A körülmények az elején cudarok voltak, a kovácstűzhely az udvaron állt, szabad ég alatt, a műhely 2 x 3 méteres volt, amiben egy satupad, és egy saját gyártmányú bakköszörű állt. Segítsége, mentora, mestere nem volt. Sőt a környékén sem volt késes mester. Autodidakta módon tanult mindent. A segítség a kezdetek után 10 évvel jelent meg Bernschütz László személyében, akitől a mai napig is tanul a hőkezelésről, és az acélokról. Neki sokat köszönhet. Fő tevékenységi köre kés és kardkészítés. Specialitása korhű kardok, ezen belül a japán kard, több tízezer réteggel és hamonnal.






















Késeknél a damasztacél, ezen belül a mozaikdamaszt készítés, amely úgy tűnik, végtelenségig variálható.














Számos elismerés, díj birtokosa, társadalmilag is igen aktív:
1997 –óta a minden évben kiadott Balassi Bálint kard irodalmi díj készítője.
2004 Magyar Késmíves Céh alapító tagja, és elnöke.
2009 Balassi Bálint emlékérem
2012 Bonyhád város Perczel –díja
2014 Tolna megyei művészetért emlékérem
2005-2011 Késműves Magazin szerkesztője, írója, kiadója
2009 A japán kard magyarul című könyv írója, kiadója

Szerinte a szakma legnehezebb része, egy kardpenge becsiszolása kézzel, kővel,
a legszebb pedig „a kész kés –kard elégedett mosollyal való szemlélése, saját vállunk veregetése közben”.
Jelmondatként vallja, az örömmel készített kés lesz csak szép.
A jövőt bizonytalannak, esetlegesnek érzi. MOST kell szép pengéket készíteni.
Hobbiként 25 év kihagyás után újra dobol, osztott sikerrel, biciklizik, a természet csodáit szemléli.


Hozzászólás itt lehetséges:
http://forum.miveskesek.hu/viewforum.php?f=25