Az Úr 2014. esztendejének december havában szent Miklós napján messze földön híres késkészítők álmukból igen korán megébredtek, világot gyújtván kocsijukba elemózsiát, s drága portékát raktak. Dacolván setétséggel, rossz idővel sietve útra keltek. Kocsijukat sebesen hajtván székesfővárosunkba a Vajdahunyad-várába igyekeztek, hogy portékájukat az népnek bemutassák, s eladják. Oda megérkezvén a várnak nagy tölgyfakapuján bebocsájtást kértek. Bebocsájtattak, s díszes terem lett számukra vásárhelyül kijelölve.
-Ott volt Károly, ki rangidős a késesek között, s a tanácsban is elől ül,
- Tamás, ki vadászoknak dolgozik,
- Róbert, kinek kezét erdőjárók dicsérik,
- Ferenc, kit jó késesnek, de igen mogorvának mondanak,
- Zoltán, ki csodálatos tokokat varr,
- Árpád, kinek már dédapja is bicskások fejedelme volt,
- Csaba, ki bár fiatal, de igen ígéretes,
- István, kinek ollóival orvosok gyógyítanak,
- László, tekintélyes mester,
- Sándor, ki mindenben kiváló,
- József, ki iparkodó, világlátott,
- Gyula, ki király a csiszolók között,
- Szabolcs, ki kardokat is kovácsol,
- András a legjobb baltás,
- Mihály, ki nyilait messzire röpíti,
- Imre, ki cseles bicskákat csinál,
-s Csaba, kinél talán nincs is különb.
A mesterek jó asztalokra rakták tűzben verítékben született vasaikat. Jött is az vásári nép, szemüket legeltették, a jó acélokat pengették, a pengék élét szemlélték, a mestereket kérdezték. Sok erszény szíja megoldatott, ki tehette, új pengével gyarapodott. Napnyugtával, portéka fogytával, az emberek haza kívánkoztak, a fáradt mesterek is szedelőzködtek, felcihelődtek, s hazatértek. ;)

















A képekért köszönet Molnár Tibornak.

Hozzászólás itt lehetséges:
http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=32&t=75&p=7268#p7268