Nos, úgy 10 éves lehettem amikor már a szüleim engedték hogy kést használjak. Nem igazán szerettem mert néha elvágtam a kezem és utána hetekig csak úgy néztem a késekre mint gyújtogató a vizes szalmára. Lassan azért csak-csak megtanultam bánni az éles dolgokkal,már csak azért is mert vidéki lévén gyakran előkerült a házkörüli munkáknál,nem különben a disznóvágásoknál és egyéb lábas jószág mennybe menetelét segítve. Arról már nem is beszélve hogy a Western filmek késdobálós jelenetein felbuzdulva az utcán álló nagy nyárfára egy emberi alakot rajzoltunk krétával,és az asztalfiókból elcsent konyhakéssel próbáltuk ártalmatlanítani a gonosz sápadt arcút. Volt is nagy üdvrivalgás mikor kb. minden huszadik próbálkozásra beleállt a kés a fába. Néha napján meg olyasmit is játszottunk hogy a bátor jelentkező előrelépett az egyik lábával,és az önjelölt késdobáló próbálta minél közelebb a lábfejéhez a földbe állítani a kést. Ezt jó néhányszor eljátszottuk mígnem valaki lukas cipőbe és vérző lábfejjel ment haza,hogy mit kaptunk az most nem ide tartozik. Felnőttként vadász és természetjáró lettem,prémes állatokat tenyésztettem, a konyhába is szívesen forgolódtam,nap nem telt el úgy hogy ne kellet volna valamit nyúzni,zsigerelni,darabolni,faragni, pucolni,vágni,szúrni,aprítani,trancsírozni,nyiszatolni(remélem nem hagytam ki semmit?)Mind ez a múltban illetve a rendszerváltás éveiben történt(és részben történik azóta is). Akkoriban még nem igazán volt ennyire változatos a szúró és vágó eszközök tárháza mint manapság (no meg az az igazság, hogy be értük az olcsóbb késekkel),de miután megnyíltak a határok, sok egyéb mellett a kések is kezdtek mindenfelől áramlani kis hazánkba,és hát megállíthatatlanul utat tört az internet, már semmi sem szabhatott gátat hogy a világ bármelyik pontjáról elérhetőek legyenek itthon is. Ekkortájt kezdtem én is megismerni olyan dolgokat,kifejezéseket mint pl.: a tantó hegy,fogazott penge, törővég, zsinórfurat, taktikai kés, G-10, kydex, micarta, porkohászati acél, trópusi fa markolat, stabilizált csontok stb. Elvarázsolt engem is ez a fajta sokszínűség. Hamarjában szerettem volna mindent kipróbálni, mindet kézbe venni . Azután szép lassan lehetőségem nyílt testközelből is megvizsgálni őket, illetve birtokolni jó néhányat. A hazai készítőkre és a komolyabb gyártókra is az interneten bukkantam először, majd a készítők nagy része Céhbe tömörült és kiállításokat rendezett ahol személyesen is megismerkedhettem velük, létre jöttek a késes fórumok, találkozók, alkotótáborok. Szóval kialakult egy késkedvelő, késmániás társadalom. Nálam is folyamatosan jöttek mentek a gyíklesők, gyűlt a tapasztalat,pozitív,negatív egyaránt. Azonban nagyon fontos kihangsúlyoznom hogy az alant leírt késhasználattal kapcsolatos észrevételeim csupán az én szubjektív véleményemet tükrözik,a tudományos hátteret nélkülözi. Bár nem tudom a késhasználatot mennyire lehet tudományos alapokra helyezni? No akkor nézzünk konkrét dolgokat mielőtt a bevezető megülné valakinek a gyomrát. Ebben az írásban logikát,szisztémát ne keresetek mert nem lesz...csak úgy koptatom a körmöm a billentyűzeten, aszerint ami éppen eszembe jut.
Úgy emlékszem az első dolog amire igazán kikerekedett a szemem, az a 6mm-es penge látványa volt! Na mondom...ez mán kés! Hát hogy a fenébe ne kellet volna nekem is ilyen...lett is. Azután elkezdtem használni,és szomorúan konstatáltam hogy bár tetszetős a brutál penge, de használat során inkább hátrány. Nekem ez egyszerű volt mint a vonat fütty,a vékony penge jobban teljesít...a vastag meg nem. Nálam a varázs szám a 3-3.5mm! én ezzel mindent meg tudok oldani,az első komolyabb zsigerelő késem egy 2.5mm-es Mora volt(még ma is meg van), hihetetlenül sokat kapott de nem igazán akart eltörni.
Én azt mondanám ezzel kapcsolatban hogy nem a pengevastagságot kell növelni, hanem meg kell tanulni kést használni és akkor igazán élvezni fogjuk a vékonyabb penge előnyeit. Tudom azt is hogy ezzel sokan egyet értenek...de sokaknak még mindig merevedésük lesz egy 6mm-es pengétől. Én ezt az egész pengevastagság kérdését úgy közelítem meg mintha autóval illetve traktorral utaznánk. A traktor erős, átgázol mindenen, nem kell neki aszfalt út nehezen akad el. Az autó az aszfalt úthoz szorosan kötődik,viszont ott gyors és kényelmes. Szóval én inkább autóval utazom, a traktor nem az én világom.
A másik ilyen tüske a szememben a törővég! Még nem igazán sikerült megfejtenem hogy mit törünk a törővéggel,ellenben engem kifejezetten zavar használat közben ha van ilyen a késen,hab a tortán ha még hegyes is(ez már mazohizmus). Ház körül nem lehet rá szükség hiszen van otthon többféle dolog is ami alkalmasabb tördelni valamit mint a markolat vége. Erdőn mezőn járok...de ott is mi a francot török vele,mondjuk találok egy diófát vagy mogyoró bokrot... megkívánom, ugye ne menjünk bele hogy hányféle képen tudom megtörni a magokat könnyedén a törővég hiányában. Talán állíthat az élet egyszer olyan helyzetbe hogy a markolat végével amin nincs törővég,össze vagy be kell törni valamit, akkor betöröm. Vagy van olyan helyzet amit csak a törővéggel tudok megoldani? Az is lehet hogy szegényes a fantáziám és még nem jöttem rá az igazi céljára, úgy hogy fejet hajtok és megkövetem azt aki felvilágosít (ész érvekkel alátámasztva) hogy egyesek miért ragaszkodnak annyira ahhoz, hogy törővég legyen a késükön!
Zsinórfurat,csőszegecs! Na hát ezzel sem tudok igazából mit kezdeni. Most akkor emelje fel a kezét az akinek van otthon olyan kése (esetleg több is) amelyiken található zsinórfurat de még soha nem volt benne zsinór,ha volt is csak azért hogy jobban mutasson vele a kése. Ezt is kipróbáltam, őszintén meg vallva inkább akadályozott a munkában mint segített volna,a csuklómon himbálózó kés még kicsit balesetveszélyes is volt. Önmagában a furat nem zavaró bár én nem szeretem ha telemegy szutyokkal de egye fene elfér a késen,de csuklószíjat beletenni és használni is...ez nekem olyan mint aki tud járni és még is mankót használ! Egyedül a két vagy három ujjas késeknél látom hasznát de ott sem a csuklóra húzva a benne lévő bőrt vagy akármit.
Fogazott penge. Igaz ez csak jószerével gyári késeken fordul elő. Azt mondják a hozzáértők hogy hatékonyabban vágja a zsineget,kötelet, mint a sima él. Nem vitatom ez biztos igaz is,konyha késeken is gyakran látni ilyet ,de mivel jobban élvezem a sima él nyújtotta harmonikus behatolást a vágandó anyagba(na ez kicsit erotikusra sikeredett),inkább mellőzöm a recéket,és azt hiszem mindig is mellőzni fogom.
Acélok. A metallurgiához nem igazán értek, azt azonban látom hogy kicsit (vagy nagyon) túl van misztifikálva az acél kérdése(de hát valamivel el kell ütni az időt).Számomra kétféle acél létezik, a jó, és a nem jó. A jó az amivel az elismert készítők és gyártók dolgoznak(hangsúly az elismerten van)(440C…ATS34..D2..N678..12C27..stb.stb.) a nem jó meg az amit nem használnak. Természetesen feltétel a jó hőkezelés és a megfelelő élszög. Jó párat használtam. Mind jól tartotta az élét, tudta azt amit egy késtől elvárok nem tapasztaltam azokat az egetverő nagy különbségeket amelyeket sokan. Persze azért azzal tisztába vagyok hogy pl. a KO13 és a Vanadis 10 között van némi él tartásbeli,és élezhetőségbeli különbség. Régebben én is kifejezetten kértem hogy ilyen vagy olyan acélból legyen a számomra készülő kés,ma már megkérdezem a készítőt hogy mi van éppen otthon és általában rábólintok,csak rozsdamentes legyen,ez a gyengém. Valami azért kicsit elkeserít,még pedig az hogy a divat ide is begyűrűzött. Vannak igen jó anyagok amelyek egyszer csak a kutyának se kellenek,mások meg az egekig magasztalódnak. Sokan egyszerűen képtelenek felfogni hogy nincs tökéletes acél,van amelyik törik,kipattog az éle,elhajlik,foltosodik,nem szereti a túl tompa vagy túl hegyes élszöget,nehéz fenni, stb. vagy egyszerűen csak annyi szokott történni hogy különböző internetes felületeken megjelenik pár fotóval illusztrált írás hogy xy acél nem bírta a csapkodást, kipattogott, eltört,és már meg is van bélyegezve. Elgondolkodtam hogy ha most én is leírnám ide hogy ez vagy az az acél nem igazán jó,akkor lenne aki többé nem használná? Hozzáértők ezerszer elmondták,én azért még ezer egyedszerre csak leírom: Hőkezelés,élszög,rendeltetés szerű használat,élezni tudás, ha ez a négy dolog rendben van, az acél fog a legkevésbé számítani.
A túl széles penge, és a tenyérnél lényegesen hosszabb markolat is a negatívumok listájára került nálam a nehezebb irányíthatóság okán,csak bizonyos speciális feladatoknál lehet előny, de általános felhasználásnál nekem mind kettő hátrányt jelentett.
Markolat anyagok… természetes kontra szintetikus. Én mindkettőnek hódolója vagyok. Gyűjteménybe,vadászathoz és étkezéshez csak is természetes anyagból készült markolat jöhet szóba. Mikor olyan fotókat látok hogy magyaros ételek (szalonna,kolbász stb.)mellett valamiféle műanyag nyelű tantó hegyű taktikai izé látható,"ma ezzel ettem" címszóval,hát ilyenkor futok egy kört a ház körül hogy meg nyugodjak. Az olyan kirándulós, mindenes munkakéseknél már inkább hajlok a szintetikus markolat felé,csupán azért mert nem kell annyira óvni és kevesebb ápolást igényel,egyszóval praktikusabb. Bár van itthon egy kb. 60 éves szúrókés,aminek valami hazai fa lehet a markolata és soha nem volt kezelve semmivel, a mai napig használatba van és még állja a sarat. Szóval markolat anyagok tekintetében minden evő vagyok,bár természetkedvelő lévén inkább a szerves anyagok felé húz a szívem.
Hüvelykujj támasz a penge háton. Ezt hamar megszerettem, nekem bejön ha a pengeháton finom kis recézés van,természetesen olyan amin csak kellemesen megtapad az ujjunk,nem pedig lenyúzza a bőrt,mert már olyat is láttam.
Bakni. Manapság egyre ritkábban látni a késeken,a készítők sem szeretik igazán(macerás elkészíteni,több idő stb.). Én szeretem,úgy hiszem vannak helyzetek amikor ad egy kis plusz védelmet a markolatnak.
Savazott,kőmosott,sötétített penge. Igazából ezzel sincs bajom,a használatot lényegesen nem befolyásolja,és sok késnek kifejezetten jól áll. Az azonban való igaz, hogy én polírozott pengét használok a legszívesebben,na nem azért hogy nézegessem magam benne, hanem két egyszerű oknál fogva. Az egyik hogy a tükrös penge azért még is csak jobban siklik a vágandó anyagba,a másik hogy könnyebb tisztítani mert jobban látszanak rajta az esetleg ott maradt szennyeződések,meg persze a karcolások is,de időnként újra lehet polírozni a pengét ha ez zavaró.
Kaparó él. Most gondban vagyok hogy hogyan is fogalmazzam meg az ezzel kapcsolatos véleményemet hogy ne bántsak meg senkit vele! Szóval nem hiszem hogy több lenne az előnye mint a hátránya,sohasem éreztem hogy hiányozna a késeimről!
Tantó hegy(amerikai). Ehhez még nem nőttem fel,és már nem is igen fogok!
Kukrik, Trackerek, Karambitok, hormonzavaros taktikai kések és egyéb szúró vágó alkalmatosságok. Ezek egy részét kifejezetten emberek megölésére találták ki. (Bár szerintem Hasfelmetsző Jack nem igényelt efféle eszközöket,tette a dolgát az áldozatok meg nem igen panaszkodtak). Ezen kések birtoklásával nincs semmi problémám,nekem is tetszik jó néhány,a gondom az hogy vannak akik a hétköznapokban viselik ezeket és komoly használati értékkel ruházzák fel. Még egyszer kihangsúlyoznám,vannak igen csak szemet gyönyörködtető darabok,de használati szempontból annyit érnek mint papírzsákon a lakat,ha csak nem akar valaki Hannibal Lecter nyomdokaiban járni.
Az az igazság hogy azért állítottam pellengérre ezeket a dolgokat, mert manapság javarészt ezek a tulajdonságok befolyásolják már jó ideje késhasználati kultúránkat(no azért nem mindenkiét). Az is világosan látszik hogy ezek nagyrészt a bushcraft vagy a military mánia hozadékai,amivel semmi problémám nincs míg valaki tudja a helyén kezelni ezeket. Már rég nem az az elvárás egy késtől mint mondjuk 50 éve volt, kialakult egyfajta fétis,a tökéletes,makulátlan tárgy utáni vonzódás. Ha még is erőt vesz magán az új késtulajdonos és használni szeretné a legfontosabb szempont hogy lehet e a kiszemelt portékával,tollas ágat faragni,ütőfázni,tüzet gyújtani,vaslemezt szurkálni,követ törni stb. amit nagy valószínűség szerint soha nem fog csinálni,de ez most a trendi. Szóval egy normális, jó kés, az unalmas,mint ahogy az a címben is megfogalmazódott. Nézzük csak meg hogy hol használnak napjainkban napi szinten munkaeszközként késeket: Szakácsok,konyhai dolgozók,hentesek, húsüzemi dolgozók illetve hivatásos vadászok. Láthatjuk hogy az itt kialakult markolat és pengeformák a legideálisabb munkaeszközzé tették ezeket a késeket…nem véletlen! Azok a gyártók,készítők akik igazán jól használható kést szeretnének készíteni, nincs más dolguk mint ezeket a konyha illetve hentes késeket hétköznapi felhasználó számára fogyasztható formába önteni hogy ne legyen úgymond „konyhakés szagú”. Most ezzel sok újat nem mondtam, hiszen sok készítő tudja ezt,a probléma inkább felhasználói oldalon van…ezt is tudják a készítők, és ha nem akarnak az utca sarkon egy földre rakott kalap mögött muzsikálni,akkor kénytelenek a megváltozott vevői igényeknek megfelelni.
Nos ha már a készítésnél illetve a készítőknél tartunk, pár gondolatot még megosztanák veletek. Mikor először láttam egy nevesebb készítő árait,felháborodtam és azt mondtam magamnak: hiszen ez csak egy körbevágott lemez amire két oldalról egy-egy fadarabot kell szegecselni és jóccakát! Szóval neki láttam! Első próbálkozás... kuka,második… kuka,harmadik…szentségelés,sebkötözés,negyedik…jó lesz már ez.
Már nem is voltak azok az árak annyira magasak,persze tanulható ez is mint sok minden más,jószerével inkább csak nyers pengéket markolatoztam,sőt még egy-két darab tetszett is a nagyérdeműnek de úgy éreztem nem lenne belőlem igazán jó készítő,így hát nem erőltettem nagyon ezt a dolgot. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott még valami. Arra a jelenségre gondolok mikor egy készítő az elkészült munka után úgy tekint a késére hogy az tulajdon képen egy jól sikerült használati eszköz,amely majd jó szolgálatot fog tenni leendő gazdájának,persze pár hetes vagy hónapos használat után már nem abban az állapotban tündököl a kés mint amikor átvette, mint ahogyan a cipőnk sem vagy az új bicajunk,de hát ez természetes. Nos, a probléma ott kezdődik mikor a leendő vevő használati eszközként vásárolja meg a kést, de esze ágában sincs használni mert jön az a bizonyos fétis,így inkább a kés apró hibáin lovagol,aláásva ezzel a készítő jó hírét. A másik véglet pedig mikor nem ismeri az eszköz határait és szintén a készítőnek rója föl hogy sem vésőnek sem feszítővasnak nem felelt meg a kése. A kés tulajdonképpen egyfajta szerszám, és mint ilyennek a használhatóság kell, hogy legyen a legfontosabb szempont (míves gyűjteményi alkotások természetesen más megítélés alá esnek). Én nyomatékosan azt javasolnám mindenkinek, hogy személyesen is látogasson el a készítőkhöz (többhöz is ha teheti), kicsit pillantson be a készítés rejtelmeibe,meg fog lepődni hogy egyik sem eszi meg, sőt készségesen beavatnak egy-egy munkafázis rejtelmeibe,nem művelnek ők semmi olyat amit a nagyközönség ne tudhatna. Ha pedig kést rendeltek vagy vásároltok, avassátok be a készítőt őszintén hogy mire fogjátok használni a kést illetve milyen elvárásaitok vannak mert csak így lehet elkerülni a későbbi incidenseket. Az az igazság hogy erről a témáról a végletekig lehetne írni, ezért én lassan be is fejezném az „észosztást” mert nagyjából ezek a gondolatok kavarogtak bennem. Remélem mostanra már sokan tépik a hajukat, üvöltve hogy miket írt ez a barom itt össze-vissza,ami nem baj, mert hátha arra készteti az illetőt hogy ő is hangot adjon a véleményének. Képzeljetek el egy nagy kör alakú épületet melyen körös körül ablakok vannak,az épület közepére beteszünk valamilyen tárgyat,kívülről minden ablakhoz egy-egy ember áll és onnan szemléli azt a bizonyos tárgyat,mindenki mást fog látni pedig ugyan azt a tárgyat nézik csak más szögből…hát az én ablakomból így látszanak ezek a tárgyak(kések), és az ezzel kapcsolatos egyebek.
Lezárásként engedjetek meg még egy rövid kis történetet:
Úgy kb. 15 éve történt hogy a két lányommal egy vidéki kisváros főterén fagylaltozgattunk amikor egy Suzuki állt meg a fagyis bódé előtt, egy fiatal lány és a nagyapja szálltak ki belőle. Odasétáltak a pulthoz majd a lány megkérdezte a bácsit hogy milyen fagyit kér. Az öreg egy rövid ideig nézegette az üvegen keresztül a választékot,majd így szólt:- Egy fehéret meg egy olyan pirosat kérek! A lány odaadta a kívánt fagylaltokat,az öreg elvette, kicsit tétovázott majd odaszólt az unokájának hogy fogja meg a tölcsért. A lány megfogta és az öreg a zsebébe nyúlt , elővett egy bicskát (cakli volt ha jól emlékszem),és elkezdte a bicskával jóízűen falatozni a fagylaltot…amolyan kiskanálként használva. Nehezen tudtam megállni nevetés nélkül hiszen rögtön beugrott a jól ismert poén, miszerint: „Olyan paraszt vagy hogy bicskával eszed a fagyit.” Még ma is sokat gondolok rá ahogy jóízűen senkitől sem zavartatva falatozott. Valóban akkora paraszt volt??? Érdemes ezen elgondolkozni… kinek mennyit jelent egy kés.
Írta: Nagy Tibor
Nyugodtan szóljatok hozzá, itt tudjátok megtenni:
http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=39&t=174
Úgy emlékszem az első dolog amire igazán kikerekedett a szemem, az a 6mm-es penge látványa volt! Na mondom...ez mán kés! Hát hogy a fenébe ne kellet volna nekem is ilyen...lett is. Azután elkezdtem használni,és szomorúan konstatáltam hogy bár tetszetős a brutál penge, de használat során inkább hátrány. Nekem ez egyszerű volt mint a vonat fütty,a vékony penge jobban teljesít...a vastag meg nem. Nálam a varázs szám a 3-3.5mm! én ezzel mindent meg tudok oldani,az első komolyabb zsigerelő késem egy 2.5mm-es Mora volt(még ma is meg van), hihetetlenül sokat kapott de nem igazán akart eltörni.
Én azt mondanám ezzel kapcsolatban hogy nem a pengevastagságot kell növelni, hanem meg kell tanulni kést használni és akkor igazán élvezni fogjuk a vékonyabb penge előnyeit. Tudom azt is hogy ezzel sokan egyet értenek...de sokaknak még mindig merevedésük lesz egy 6mm-es pengétől. Én ezt az egész pengevastagság kérdését úgy közelítem meg mintha autóval illetve traktorral utaznánk. A traktor erős, átgázol mindenen, nem kell neki aszfalt út nehezen akad el. Az autó az aszfalt úthoz szorosan kötődik,viszont ott gyors és kényelmes. Szóval én inkább autóval utazom, a traktor nem az én világom.
A másik ilyen tüske a szememben a törővég! Még nem igazán sikerült megfejtenem hogy mit törünk a törővéggel,ellenben engem kifejezetten zavar használat közben ha van ilyen a késen,hab a tortán ha még hegyes is(ez már mazohizmus). Ház körül nem lehet rá szükség hiszen van otthon többféle dolog is ami alkalmasabb tördelni valamit mint a markolat vége. Erdőn mezőn járok...de ott is mi a francot török vele,mondjuk találok egy diófát vagy mogyoró bokrot... megkívánom, ugye ne menjünk bele hogy hányféle képen tudom megtörni a magokat könnyedén a törővég hiányában. Talán állíthat az élet egyszer olyan helyzetbe hogy a markolat végével amin nincs törővég,össze vagy be kell törni valamit, akkor betöröm. Vagy van olyan helyzet amit csak a törővéggel tudok megoldani? Az is lehet hogy szegényes a fantáziám és még nem jöttem rá az igazi céljára, úgy hogy fejet hajtok és megkövetem azt aki felvilágosít (ész érvekkel alátámasztva) hogy egyesek miért ragaszkodnak annyira ahhoz, hogy törővég legyen a késükön!
Zsinórfurat,csőszegecs! Na hát ezzel sem tudok igazából mit kezdeni. Most akkor emelje fel a kezét az akinek van otthon olyan kése (esetleg több is) amelyiken található zsinórfurat de még soha nem volt benne zsinór,ha volt is csak azért hogy jobban mutasson vele a kése. Ezt is kipróbáltam, őszintén meg vallva inkább akadályozott a munkában mint segített volna,a csuklómon himbálózó kés még kicsit balesetveszélyes is volt. Önmagában a furat nem zavaró bár én nem szeretem ha telemegy szutyokkal de egye fene elfér a késen,de csuklószíjat beletenni és használni is...ez nekem olyan mint aki tud járni és még is mankót használ! Egyedül a két vagy három ujjas késeknél látom hasznát de ott sem a csuklóra húzva a benne lévő bőrt vagy akármit.
Fogazott penge. Igaz ez csak jószerével gyári késeken fordul elő. Azt mondják a hozzáértők hogy hatékonyabban vágja a zsineget,kötelet, mint a sima él. Nem vitatom ez biztos igaz is,konyha késeken is gyakran látni ilyet ,de mivel jobban élvezem a sima él nyújtotta harmonikus behatolást a vágandó anyagba(na ez kicsit erotikusra sikeredett),inkább mellőzöm a recéket,és azt hiszem mindig is mellőzni fogom.
Acélok. A metallurgiához nem igazán értek, azt azonban látom hogy kicsit (vagy nagyon) túl van misztifikálva az acél kérdése(de hát valamivel el kell ütni az időt).Számomra kétféle acél létezik, a jó, és a nem jó. A jó az amivel az elismert készítők és gyártók dolgoznak(hangsúly az elismerten van)(440C…ATS34..D2..N678..12C27..stb.stb.) a nem jó meg az amit nem használnak. Természetesen feltétel a jó hőkezelés és a megfelelő élszög. Jó párat használtam. Mind jól tartotta az élét, tudta azt amit egy késtől elvárok nem tapasztaltam azokat az egetverő nagy különbségeket amelyeket sokan. Persze azért azzal tisztába vagyok hogy pl. a KO13 és a Vanadis 10 között van némi él tartásbeli,és élezhetőségbeli különbség. Régebben én is kifejezetten kértem hogy ilyen vagy olyan acélból legyen a számomra készülő kés,ma már megkérdezem a készítőt hogy mi van éppen otthon és általában rábólintok,csak rozsdamentes legyen,ez a gyengém. Valami azért kicsit elkeserít,még pedig az hogy a divat ide is begyűrűzött. Vannak igen jó anyagok amelyek egyszer csak a kutyának se kellenek,mások meg az egekig magasztalódnak. Sokan egyszerűen képtelenek felfogni hogy nincs tökéletes acél,van amelyik törik,kipattog az éle,elhajlik,foltosodik,nem szereti a túl tompa vagy túl hegyes élszöget,nehéz fenni, stb. vagy egyszerűen csak annyi szokott történni hogy különböző internetes felületeken megjelenik pár fotóval illusztrált írás hogy xy acél nem bírta a csapkodást, kipattogott, eltört,és már meg is van bélyegezve. Elgondolkodtam hogy ha most én is leírnám ide hogy ez vagy az az acél nem igazán jó,akkor lenne aki többé nem használná? Hozzáértők ezerszer elmondták,én azért még ezer egyedszerre csak leírom: Hőkezelés,élszög,rendeltetés szerű használat,élezni tudás, ha ez a négy dolog rendben van, az acél fog a legkevésbé számítani.
A túl széles penge, és a tenyérnél lényegesen hosszabb markolat is a negatívumok listájára került nálam a nehezebb irányíthatóság okán,csak bizonyos speciális feladatoknál lehet előny, de általános felhasználásnál nekem mind kettő hátrányt jelentett.
Markolat anyagok… természetes kontra szintetikus. Én mindkettőnek hódolója vagyok. Gyűjteménybe,vadászathoz és étkezéshez csak is természetes anyagból készült markolat jöhet szóba. Mikor olyan fotókat látok hogy magyaros ételek (szalonna,kolbász stb.)mellett valamiféle műanyag nyelű tantó hegyű taktikai izé látható,"ma ezzel ettem" címszóval,hát ilyenkor futok egy kört a ház körül hogy meg nyugodjak. Az olyan kirándulós, mindenes munkakéseknél már inkább hajlok a szintetikus markolat felé,csupán azért mert nem kell annyira óvni és kevesebb ápolást igényel,egyszóval praktikusabb. Bár van itthon egy kb. 60 éves szúrókés,aminek valami hazai fa lehet a markolata és soha nem volt kezelve semmivel, a mai napig használatba van és még állja a sarat. Szóval markolat anyagok tekintetében minden evő vagyok,bár természetkedvelő lévén inkább a szerves anyagok felé húz a szívem.
Hüvelykujj támasz a penge háton. Ezt hamar megszerettem, nekem bejön ha a pengeháton finom kis recézés van,természetesen olyan amin csak kellemesen megtapad az ujjunk,nem pedig lenyúzza a bőrt,mert már olyat is láttam.
Bakni. Manapság egyre ritkábban látni a késeken,a készítők sem szeretik igazán(macerás elkészíteni,több idő stb.). Én szeretem,úgy hiszem vannak helyzetek amikor ad egy kis plusz védelmet a markolatnak.
Savazott,kőmosott,sötétített penge. Igazából ezzel sincs bajom,a használatot lényegesen nem befolyásolja,és sok késnek kifejezetten jól áll. Az azonban való igaz, hogy én polírozott pengét használok a legszívesebben,na nem azért hogy nézegessem magam benne, hanem két egyszerű oknál fogva. Az egyik hogy a tükrös penge azért még is csak jobban siklik a vágandó anyagba,a másik hogy könnyebb tisztítani mert jobban látszanak rajta az esetleg ott maradt szennyeződések,meg persze a karcolások is,de időnként újra lehet polírozni a pengét ha ez zavaró.
Kaparó él. Most gondban vagyok hogy hogyan is fogalmazzam meg az ezzel kapcsolatos véleményemet hogy ne bántsak meg senkit vele! Szóval nem hiszem hogy több lenne az előnye mint a hátránya,sohasem éreztem hogy hiányozna a késeimről!
Tantó hegy(amerikai). Ehhez még nem nőttem fel,és már nem is igen fogok!
Kukrik, Trackerek, Karambitok, hormonzavaros taktikai kések és egyéb szúró vágó alkalmatosságok. Ezek egy részét kifejezetten emberek megölésére találták ki. (Bár szerintem Hasfelmetsző Jack nem igényelt efféle eszközöket,tette a dolgát az áldozatok meg nem igen panaszkodtak). Ezen kések birtoklásával nincs semmi problémám,nekem is tetszik jó néhány,a gondom az hogy vannak akik a hétköznapokban viselik ezeket és komoly használati értékkel ruházzák fel. Még egyszer kihangsúlyoznám,vannak igen csak szemet gyönyörködtető darabok,de használati szempontból annyit érnek mint papírzsákon a lakat,ha csak nem akar valaki Hannibal Lecter nyomdokaiban járni.
Az az igazság hogy azért állítottam pellengérre ezeket a dolgokat, mert manapság javarészt ezek a tulajdonságok befolyásolják már jó ideje késhasználati kultúránkat(no azért nem mindenkiét). Az is világosan látszik hogy ezek nagyrészt a bushcraft vagy a military mánia hozadékai,amivel semmi problémám nincs míg valaki tudja a helyén kezelni ezeket. Már rég nem az az elvárás egy késtől mint mondjuk 50 éve volt, kialakult egyfajta fétis,a tökéletes,makulátlan tárgy utáni vonzódás. Ha még is erőt vesz magán az új késtulajdonos és használni szeretné a legfontosabb szempont hogy lehet e a kiszemelt portékával,tollas ágat faragni,ütőfázni,tüzet gyújtani,vaslemezt szurkálni,követ törni stb. amit nagy valószínűség szerint soha nem fog csinálni,de ez most a trendi. Szóval egy normális, jó kés, az unalmas,mint ahogy az a címben is megfogalmazódott. Nézzük csak meg hogy hol használnak napjainkban napi szinten munkaeszközként késeket: Szakácsok,konyhai dolgozók,hentesek, húsüzemi dolgozók illetve hivatásos vadászok. Láthatjuk hogy az itt kialakult markolat és pengeformák a legideálisabb munkaeszközzé tették ezeket a késeket…nem véletlen! Azok a gyártók,készítők akik igazán jól használható kést szeretnének készíteni, nincs más dolguk mint ezeket a konyha illetve hentes késeket hétköznapi felhasználó számára fogyasztható formába önteni hogy ne legyen úgymond „konyhakés szagú”. Most ezzel sok újat nem mondtam, hiszen sok készítő tudja ezt,a probléma inkább felhasználói oldalon van…ezt is tudják a készítők, és ha nem akarnak az utca sarkon egy földre rakott kalap mögött muzsikálni,akkor kénytelenek a megváltozott vevői igényeknek megfelelni.
Nos ha már a készítésnél illetve a készítőknél tartunk, pár gondolatot még megosztanák veletek. Mikor először láttam egy nevesebb készítő árait,felháborodtam és azt mondtam magamnak: hiszen ez csak egy körbevágott lemez amire két oldalról egy-egy fadarabot kell szegecselni és jóccakát! Szóval neki láttam! Első próbálkozás... kuka,második… kuka,harmadik…szentségelés,sebkötözés,negyedik…jó lesz már ez.
Már nem is voltak azok az árak annyira magasak,persze tanulható ez is mint sok minden más,jószerével inkább csak nyers pengéket markolatoztam,sőt még egy-két darab tetszett is a nagyérdeműnek de úgy éreztem nem lenne belőlem igazán jó készítő,így hát nem erőltettem nagyon ezt a dolgot. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott még valami. Arra a jelenségre gondolok mikor egy készítő az elkészült munka után úgy tekint a késére hogy az tulajdon képen egy jól sikerült használati eszköz,amely majd jó szolgálatot fog tenni leendő gazdájának,persze pár hetes vagy hónapos használat után már nem abban az állapotban tündököl a kés mint amikor átvette, mint ahogyan a cipőnk sem vagy az új bicajunk,de hát ez természetes. Nos, a probléma ott kezdődik mikor a leendő vevő használati eszközként vásárolja meg a kést, de esze ágában sincs használni mert jön az a bizonyos fétis,így inkább a kés apró hibáin lovagol,aláásva ezzel a készítő jó hírét. A másik véglet pedig mikor nem ismeri az eszköz határait és szintén a készítőnek rója föl hogy sem vésőnek sem feszítővasnak nem felelt meg a kése. A kés tulajdonképpen egyfajta szerszám, és mint ilyennek a használhatóság kell, hogy legyen a legfontosabb szempont (míves gyűjteményi alkotások természetesen más megítélés alá esnek). Én nyomatékosan azt javasolnám mindenkinek, hogy személyesen is látogasson el a készítőkhöz (többhöz is ha teheti), kicsit pillantson be a készítés rejtelmeibe,meg fog lepődni hogy egyik sem eszi meg, sőt készségesen beavatnak egy-egy munkafázis rejtelmeibe,nem művelnek ők semmi olyat amit a nagyközönség ne tudhatna. Ha pedig kést rendeltek vagy vásároltok, avassátok be a készítőt őszintén hogy mire fogjátok használni a kést illetve milyen elvárásaitok vannak mert csak így lehet elkerülni a későbbi incidenseket. Az az igazság hogy erről a témáról a végletekig lehetne írni, ezért én lassan be is fejezném az „észosztást” mert nagyjából ezek a gondolatok kavarogtak bennem. Remélem mostanra már sokan tépik a hajukat, üvöltve hogy miket írt ez a barom itt össze-vissza,ami nem baj, mert hátha arra készteti az illetőt hogy ő is hangot adjon a véleményének. Képzeljetek el egy nagy kör alakú épületet melyen körös körül ablakok vannak,az épület közepére beteszünk valamilyen tárgyat,kívülről minden ablakhoz egy-egy ember áll és onnan szemléli azt a bizonyos tárgyat,mindenki mást fog látni pedig ugyan azt a tárgyat nézik csak más szögből…hát az én ablakomból így látszanak ezek a tárgyak(kések), és az ezzel kapcsolatos egyebek.
Lezárásként engedjetek meg még egy rövid kis történetet:
Úgy kb. 15 éve történt hogy a két lányommal egy vidéki kisváros főterén fagylaltozgattunk amikor egy Suzuki állt meg a fagyis bódé előtt, egy fiatal lány és a nagyapja szálltak ki belőle. Odasétáltak a pulthoz majd a lány megkérdezte a bácsit hogy milyen fagyit kér. Az öreg egy rövid ideig nézegette az üvegen keresztül a választékot,majd így szólt:- Egy fehéret meg egy olyan pirosat kérek! A lány odaadta a kívánt fagylaltokat,az öreg elvette, kicsit tétovázott majd odaszólt az unokájának hogy fogja meg a tölcsért. A lány megfogta és az öreg a zsebébe nyúlt , elővett egy bicskát (cakli volt ha jól emlékszem),és elkezdte a bicskával jóízűen falatozni a fagylaltot…amolyan kiskanálként használva. Nehezen tudtam megállni nevetés nélkül hiszen rögtön beugrott a jól ismert poén, miszerint: „Olyan paraszt vagy hogy bicskával eszed a fagyit.” Még ma is sokat gondolok rá ahogy jóízűen senkitől sem zavartatva falatozott. Valóban akkora paraszt volt??? Érdemes ezen elgondolkozni… kinek mennyit jelent egy kés.
Írta: Nagy Tibor
Nyugodtan szóljatok hozzá, itt tudjátok megtenni:
http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=39&t=174
