Immár tizenegyedik alkalommal gyűltek össze Székesfehérváron a míves késkészítők, kovácsok és fegyverművesek.
Az eseménynek ismét a Rác utcai skanzen adott helyet. Kovácsverseny, bemutatók, kézműves foglalkozások, népzene, színházi előadás, borbélyműhely színesítették az amúgy sem mindennapi rendezvényt.
A hajdúsági mesterek vendégeként, Jeneses Józsival, Lovász Gyulával, Jenes Sanyival, Le Goffal és Angeleroval utaztam a fesztiválra. Még a hajnal négy órai indulás sem tudta elrontani a jól megalapozott hangulatot. Mindenki a fedélzeten, indulás!
A lendület az első M3-as pihenőhelyig tartott, ahol cigi szünetet (is) kellett tartanunk. Hipp-hopp előkerültek a zsebekből a magyar míves remekek és Berényi Sanyi lélegzetelállító bicskája olyan gyorsan vágódott a pihenő faasztalába, mint ahogy Gyula leélez egy S16-ot. A szemfüles fotós – látva a helyzet komolyságát – már szaladt is a fotómasináért és meg is született a nap első „éles képe”.
Valahogy a Canon Jeneses Józsi kezébe is oda került, de fatális tévedésnek bizonyult az a tervem, hogy egyszer én is szerepelek egy képen a késkészítő barátaimmal. :D

Székesfehérvárig még számos helyen csodálhattuk meg az autópálya helyi nevezetességeit.
Hála jól képzett navigációmnak, a fiúk hathatós közbenjárása ellenére sem sikerült eltévednünk.
Az első emlékképem a skanzenről, hogy Pyraster mester - hóna alatt az éves fizetésemmel felérő késeivel – nagy erőkkel az egyik szép kis ház felé vonul. Aztán megpillantottam Kocsis Feri mestert is, aki épp Antoni Gaudit megszégyenítő építményt húzott fel az ifjabb Kocsis mesterrel. Nem engedték, hogy segítsünk, ezért hamar el is készültek. :D
Az első csalódás – ami később kiderült, hogy nem is az volt -, hogy a hajdúsági késkészítők illusztris tagjait a szervezők a vásári sor legvégére száműzték. Na, ide a kutya se fog el slattyogni – gondoltam.
Tévedtem.
Félre téve a hatalom eme összeesküvését, nagy lendülettel kipakoltuk a kamionnyi kést, bicskát, …. sört. :D
Aztán már csak arra emlékszem, hogy általam már ismert, kevésbé ismert és egyáltalán nem ismert késgyűjtők, portálosok, késkészítők és érdeklődők takarják el előlem a Napot.
A hangulat kezdett egyre inkább karneválivá válni. Gyulánk a főnöki székéből, - mint világhírű karmester – összehangolt támadást indított a rekeszizmaink ellen.
Ahogy érkeztek egyre többen a standhoz, az embernek az az érzése támadt, hogy az egész skanzen itt bulizik velünk.
Nem kevesebb érdeklődő kereste fel Kocsis Feri mester, Szabó Bandi, Nagy Csabi és Berényi Sanyi pultját sem. Jómagam többször végigsétáltam a nap folyamán a fesztiválon és örömmel konstatáltam, hogy mindig tömve voltak vásárlókkal, érdeklődőkkel a neves mesterek.
Fazekas Józsi mester damasztkéseit muszáj volt többször is megcsodálnom.
Délidőben kezdtük simogatni a hasunkat, mire valamivel hangsebesség alatt érkezett meg a finom őzpörkölt. Na, ez tetszik – gondoltam. Majd otthon is kipróbálom ezt a módszert. Köszönjük az ebédet! Isteni volt!
A délután nagy részét fényképezőgépem keresőjén keresztül láttam. Tartott ez addig, amíg Jeneses Józsi és Lovász Gyula mesterek – méltán megérdemelt – okleveleit átvettem a rendezőktől.
Az úgy történt, hogy – sejtve, hogy Berényi Sanyi barátom is a díjazottak között lesz – mentem elkészíteni az évtized sajtófotóját. Aztán, amikor elhangzott, hogy Lovász és Jeneses ezzel meg ezzel a késükkel is a legjobbnak bizonyultak, lázas fóka stílusban megindultam a díjat átadó hölgy irányába. Az említett készítők ugyan is a vevőikkel voltak elfoglalva. A népi viseletbe öltözött hölgy hasonlóan érezhette magát, mert először elővette a „maganemisaLovászGyula” nézését. Aztán a sármom mégis csak levette a lábáról és nagy tapsvihar közepette átadta nekem az okleveleket és egyéb díjakat. A közönség azért mindvégig gyanús pillantásokat vetett felém, míg el nem tűntem a templom kert végében hónom alatt a zsákmánnyal.
Ez úton is szívből gratulálok a díjazottaknak és természetesen minden mesternek!

Józsinak és Gyulának kellő ceremónia kíséretében aztán átadtam a díjakat. Hogy hely nem lesz már nekik a falon, azt garantálom. :D
Nagyon örülök, hogy számos régi és új ismerőssel találkoztam a fesztiválon! Remekül éreztem magam, jövőre ismét jövök.
Hazafelé megvacsoráztunk a szokott étteremben. A pincér – mikor még csak a parkoló felé közeledtünk – már fejvesztve menekült a sörhűtő irányába.
A többi történés az estét illetően a múlt jótékony homályába vész. :D

Tisztelettel, jönnek a képek! :D







































mex7co

A témához itt tud hozzászólni:
http://www.forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=32&t=143