Fárasztó! Talán ez jutna eszembe elsőnek. Nem is gondolná az ember mennyire az tud lenni, egész nap állni, figyelni, beszélgetni stb. Nem beszélve az előkészületekről és elpakolásról. Ebben még nincs is meg a rutinom, de legközelebb talán ez is egyre gördülékenyebb lesz.

Kiállítóként sajnos kevesebb időm volt szétnézni mások portékái között, holott évekig azért jártam, hogy nézelődjek, most pedig engem néztek… Ez furcsa volt. :) Ahogy elnéztem azért mindenki azt próbálta hozni amit elvártak tőle, és ez legtöbbször sikerült is, így sokak pozitív élményekkel zárták az eseményt. Jómagam abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy „első bálozóként” mindenképp nagyon hasznos egy ilyen részvétel. Sokak megismertek (akik remélem nem is csalódtak bennem, bár sokszor hallottam, hogy „jé, öregebbnek gondoltalak” nem baj, majd leszek az is… :) ) és én is sokakat megismertem.

Gondoltam, hogy az első nap lesz az aktívabb, de magam se gondoltam volna a szombati nyitást követő rohamot, sokan már tíz előtt a standoknál álltak, reménykedve, hogy amit szeretnének megvenni még ott lesz kedvenc készítőjüknél. Így telt a szombat délelőtt… akik voltak, sokan voltak és főleg e miatt a rendezvény miatt látogattak ki. Délután azonban már inkább azok voltak, akik nem feltétlen ide készültek, de valahogy betévedtek (a sok-sok tetovált végtagból kiindulva van egy sejtésem honnan… mellettünk tetováló börze volt szombaton). Velük izgalmas volt beszélgetni, jobban ráláttam mit is lát egy teljesen laikus ebből a „késes világból”.

Vasárnap. Az általános várakozásokhoz híven jóval kevesebben voltak a látogatók, cserébe viszont több idő jutott egy-egy emberre, jobban el lehetett mélyülni egy-egy beszélgetésben. Illetve az én „lámpalázam” is alább hagyott a szombati nap után, kötetlenebbül tudtam beszélgetni. Talán ennek is köszönhető, hogy aznap már vásároltak tőlem is. Visszagondolva arra a két napra, jó sokan eljöttek, aminek csak örülhetünk mi, késesek. Örömmel néztem végig, hogy a látogatók is elégedetten indulhattak haza, remélem jövőre is jönnek, mi megyünk…

Nos, röviden így telt számomra ez a két nap. Jó volt, én élveztem. Ha mással nem is, de rengeteg tapasztalattal felpakolva vasárnap estére értünk haza, ami azért még egy kis izgalmat tartalmazott, mert útközben kiment mindkét fényszóró az autóban, de ez már másik történet… :)

Köszönöm a lehetőséget, hogy ott lehettem. Le a kalappal a szervezését a rendezők előtt!

Írta: Palcsesz Imre