...és hogy miért pont a bicska? Mert én nem egy darab vasat és némi fát-szarut veszek a kezembe. Nekem egy darab történelem simul olyankor az ujjaim közé. Felrémlik öregapám, amint a grószijával dohányt vág. Képzeletemben gulyásokat látok a tűz körül, amint kockázzák a húst. Parasztembereket látok, akik vágták a kenyeret-szalonnát, a csutkát, a nyélnek való fát, a jószág nyakát, a köldökzsinórt, a bitókötelet. Halászokat látok hálógyűrűt vágni, bujdosót halat pikkelyezni. Urak finom vacsorázását látom, betyárok ölremenését. Bojtár viaskodik előttem a farkasokkal, legény védi a becsületét. Kisgyerek vásári elsőbicska-öröme mosolyogtat, barát elhunyt apjának hagyatéka könnyeztet.....De hallom a műhely zakatolását is, az üllő csattogását, reszelő sírását, köszörű visítását,szalagok surranását, a szikrasercegést....a mester szívének dobbanását. Amint az izzadságcseppeken áthunyorogva igazít még a bicska élén és hüvelykujján próbálja azt, majd egy világosabb szegletben leülve minden részén végigsimít...és a saját öregapjára gondol. Hát nekem ezért a bicska.