Kézműves kések fesztiválja a Tímárházban

- csütörtök 18 április 2019 - 15:29:33 | Beküldte: kocsisferi

A Magyar Késműves Céh éves kiállítása

- vasárnap 19 november 2017 - 13:36:35 | Beküldte: kocsisferi

Miért pont a bicska?

- hétfő 07 augusztus 2017 - 12:18:39 | Beküldte: kocsisferi
Hunyadi István, bicskagyűjtő gondolatai:
...és hogy miért pont a bicska? Mert én nem egy darab vasat és némi fát-szarut veszek a kezembe. Nekem egy darab történelem simul olyankor az ujjaim közé. Felrémlik öregapám, amint a grószijával dohányt vág. Képzeletemben gulyásokat látok a tűz körül, amint kockázzák a húst. Parasztembereket látok, akik vágták a kenyeret-szalonnát, a csutkát, a nyélnek való fát, a jószág nyakát, a köldökzsinórt, a bitókötelet. Halászokat látok hálógyűrűt vágni, bujdosót halat pikkelyezni. Urak finom vacsorázását látom, betyárok ölremenését. Bojtár viaskodik előttem a farkasokkal, legény védi a becsületét. Kisgyerek vásári elsőbicska-öröme mosolyogtat, barát elhunyt apjának hagyatéka könnyeztet.....De hallom a műhely zakatolását is, az üllő csattogását, reszelő sírását, köszörű visítását,szalagok surranását, a szikrasercegést....a mester szívének dobbanását. Amint az izzadságcseppeken áthunyorogva igazít még a bicska élén és hüvelykujján próbálja azt, majd egy világosabb szegletben leülve minden részén végigsimít...és a saját öregapjára gondol. Hát nekem ezért a bicska.








Hogyan kezdődött?

- hétfő 17 április 2017 - 17:26:47 | Beküldte: kocsisferi
Hogyan kezdődött?
Számtalanszor kérdezték tőlem ezt az elmúlt 20-25 évben. „Nem tudom,” válaszoltam általában. Valóban nem tudom, maximum sejtem.
Az biztos, hogy 1985-ben már tartott jó ideje, mégis ennek az évnek a tavasza meghatározó volt későbbi késes pályafutásom szempontjából.
Tavasz volt, talán május. Készültem az érettségire, meg persze a felvételire. Illetve készülnöm kellett volna, de nem igazán fűlött a fogam a dologhoz. Az engem kérdezőknek ugyan azt mondtam, hogy a Soproni Erdészeti és Faipari egyetemen képzelem el a további tanulmányaimat. Létezett is a fejemben valamiféle romantikus álmodozás az erdész szakma szépségeiről, a bal lábam mellett baktató vizsláról, a vállamon lógó puskáról. De az álom teljesüléséhez szüksége út első lépését, ami a megfelelő felkészülés lett volna, sem tettem meg.
Helyette inkább lófráltam, csavarogtam a debreceni nagyvásár napján is. Akkor még nem a mostani megszokott helyén a Böszörményi úton volt, hanem a csónakázó tó mellett.
Nyílván a kések jelentették számomra a legfontosabb látnivalót. Egyik késárustól mentem a másikhoz, majd vissza ki tudja hányszor. Két stand volt, ami igazán lenyűgözött. Az egyiken nagyon finoman kidolgozott, szép vonalú bicskák voltak, de sajnos a készítőjük lakhelyünktől távol, Kecskeméten élt és dolgozott.
A másik standon igazi csodák voltak. Rézcsengők, pergők, fokosok, juhászkampók csatok, és természetesen bicskák is. De milyen bicskák? Szarut persze láttam már korábban is, hiszen a teheneink szarvának anyagát felismertem a nagymamám fésűjénél, kopott bicskák nyeleként . De elképzelni sem tudtam, hogy bicskanyélnek olyan szépen, berakásokkal díszítve, kifényesítve meg lehet csinálni, mint ahogy ott voltak. Ráadásul a bicskák rugója is szépen ki volt cifrázva. Nagytermetű, bajuszos, barátságosan mosolygó mester kínálta termékeit. Látva félszegségemet, megmutatta az egyik különleges darabját. A fentebb említett jellemzőkön túl szemre is különlegessé tette a bicskába épített villa, de az igazi varázslás, akkor történt, mikor a mester a villát kinyitotta, s nyelet két félre bontott. Így már egyik kezében kinyitott bicskát, másik kezében villát tartott. Már nem emlékszem pontosan, de biztosan sokat kérdeztem. Az biztos, hogy a mester nevét és műhely címét akkor tudtam meg. Így kezdődött az ismeretségem Szoboszlai Gáborral.
Hál’ Istennek a műhelye már nem volt messze. Debrecenben, az Aranybika szálló melletti utcában lakott és dolgozott.
Szerintem ő maga sem gondolta, hogy valóban fel fogom keresni.
Persze a felvételim nem sikerült. A rokonság talán még sajnált is kicsit a teljesíthetetlen vizsgakövetelmény miatt. Dolog nélkül nem maradhattam, s mivel állítottam az erdészet iránti vonzalmamat, egy erdészeti gazdaságnál kerestem munkát.
De a bicskacsoda ott mocorgott az agyamban. Felkerestem a mestert is.
Megtudtam, hogy ő igazából rézműves népi iparművész, elsősorban pásztor eszközöket készít sárgarézből, amiket vagy valóban használati tárgynak, vagy ajándéktárgynak ad el. Persze pásztorbicskákat is gyárt, azokat láttam a vásárban. Elmondta, hogy egy időben édesapjával ásott kutak tisztításával foglalkozott. Munka közben találtak igen különleges bicskákat.




Rézművesként érdekelni kezdte a bicskák története, és előállításuk titka. Szeretett volna hasonlókat csinálni. Kiderült, hogy Debrecenben két-három emberöltővel korábban a Némethy család foglalkozott legmagasabb szinten ezekkel a különleges bicskákkal. A dinasztiának voltak még élő és aktív tagjai. Gábor bácsit Tőlük tanulta meg a bicskák, pároskések készítését. De nem csak megtanulta, hanem elismert készítőjükké vált
Innentől kezdve kettős életet éltem. Tettem, amit elvár a családom és tettem, amit szeretnék.

Vagyis dolgoztam az erdészetben, majd tanultam egyetemen, nem az erdészetin, hanem agrártudományin, szabadidőmben pedig lestem a kések-bicskák csínját-bínját Gabi bácsinál. Szívesen megmutatott mindent, amit tudott, de mint kiderült, oklevelet nem adhat, ami igazolná, hol tanultam. Javasolta, hogy a Népi Iparművészeti Tanácsnál próbáljam meg zsűriztetni a munkámat, s ha zsűri rendszeresen jónak ítéli a bicskáimat idővel talán megkaphatom a Népi Iparművész címet, amivel már vállalhatok önálló tevékenységet.






Megfogadtam a tanácsát, de mire a célom teljesült, történt ez-az az életemben. Természetesen, ahol lehetett képeztem magam bicskák terén. Kerestem, találtam leírásokat a Debreceni Késcsináló céhről, pásztorbicskákról, múzeumi raktárakban fényképeztem eredetieket, javítottam magángyűjteményben levő régi darabokat. Felkerestem a kecskeméti késes mestert, Polyák Imrét is, aki azon a bizonyos tavaszi nagyvásáron szintén elvarázsolt. Ő is nagyon segítőkész volt, tőle is rengeteget tanultam, s mint kiderült ő is ismeri a pároskés titkát, bár más úton-módon jutott el hozzá.


A Késműves Céh kiállítása és vására

- szerda 16 november 2016 - 07:32:14 | Beküldte: kocsisferi

Új tagjaink, tagjelöttjeink

- vasárnap 13 november 2016 - 13:40:49 | Beküldte: kocsisferi
A Magyar Késműves Céh Egyesület 2016 november 05-én tartott őszi közgyűlésén egyhangú döntés alapján Kelemen Attila a Céh teljes jogú tagjává vált.
Attila az éves tagjelöltségét letöltötte, a munkában aktívan részt vett. A céh tagjai ez idő alatt megismerték. A „látómesterek” egy év után a munkáját ismét kézbe vették, elbírálták, azt jónak látták, s javasolták teljes jogú tagságát.







Kovács Miklós 2016 nyarán írásban jelezte a vezetőség felé szándékát, hogy szeretne Céh tagja lenni. Az őszi közgyűlésen magát, s munkáját bemutatta a tagoknak. Mivel munkája egyöntetű tetszést aratott, a tagság tagjelöltnek felvette.





Boznánszky László és Hársing Tamás 2016 tavasza óta tölti tagjelöltségét.

Hozzászólás kikapcsolva

XIII. Tűzzel-Vassal Fesztivál

- vasárnap 12 június 2016 - 13:23:06 | Beküldte: kocsisferi
Hozzászólás kikapcsolva

Késművesek a skanzenben

- szombat 21 május 2016 - 18:20:09 | Beküldte: kocsisferi
A Magyar Késműves Céh tagja közül néhányan részt vettek a Pünkösdi Örökség Fesztiválon Szentendrén a Skanzenben. Kiállítottak és rövid szakmai bemutatókat tartottak. Az idő kicsit morcosnak indult, de végül minden jóra fordult. Még olyan ifjú érdeklődő is volt, aki kedvet kapott a köszörűs munkához.
































Hozzászólás kikapcsolva

Késeink acéljai:

- szerda 16 március 2016 - 18:53:44 | Beküldte: angelero
Nem rozsdamentes acélok:

75Cr1: Egy alacsonyan ötvözött szerszámacél, már-már „szénacél”. Ötvözésére jellemző, hogy a korrozióállóság szempontjából elhanyagolható mennyiségű króm mellett ~0,75% szenet tartalmaz. Könnyen megmunkálható, még magas, ~59Hrc-s keménységnél is nagyon jó szívósság jellemzi, nagyon jól tűri a finom és lapos élszögeket. Könnyen utánfennhető , ehhez képest jó éltartással párosul, de rendszeres használat mellett karbantartást igényel.
(C:~0,75%, Cr:~0,35%, Mn:~0,7%, Si:~0,4%)

100Cr6 (GO3): Szintén egy alacsonyan ötvözött szerszámacél. Gördülőcsapágyakhoz széleskörűen használják. Viszonylag magas széntartalma van (hipereutektoidos) melynek köszönhetően nagyon jó éltartással rendelkezik. Krómtartalma szintén elhanyagolható a korróziómentesség szempontjából. (a jelenlevő mennyiség az átedzhető átmérő növelését szolgálja, ezáltal olajedzésű). Mint minden alacsonyan ötvözött acélt, ezt is jellemzi hogy finom élt lehet rá húzni és viszonylag jól tűri a lapos élszögeket is.
(C:~1%, Cr: ~1,5%, Mn:~0,35%, Si:~0,25%)

K510: Böhler cég által gyártott acél. Régi nevén: „ezüstacél”. Összetételében és felhasználásában nagyon hasonló a 100Cr6-hoz. annál talán lehelletnyivel szívósabb finomabb éle van.
(C:~1,1% Cr: ~0,7%, Mn:~0,3%, Si:~0,2%, V:~0,1)

Sleipner: A svéd Uddeholm cég által gyártott hidegmunkaacél. 8%- körüli krómtartalma kevés a rozsdamentesség eléréséhez, de arra már elég, hogy a mindennapokban ne legyen vele gond, korróziónak kitett környezetben is csak foltosodás jellemzi. Eutektoid körüli széntartalommal továbbá néhány karbidképző ötvözővel rendelkezik (Mo és V), ezeknek köszönhetően közel optimális tulajdonságokkal rendelkezik általános célú késhez. Ötvözöttségéhez képest nagyon jó szívósággal rendelkezik, elég jól tolerálja a viszonylag lapos élszögeket is. Még kézzel is könnyen élezhető, ezt az élét sokáig megtartja. Éltartása természetesen valamivel elmarad a nagyon erősen ötvözött acélokétól, de kárpótol a könnyű élezhetősége és „felhasználóbarátsága”.
(C:~0,9%, Cr:~7,8%, Mn:~0,5%, Si:~0,9%, Mo:~2,5%, V:~0,5%)

K110 (D2): Böhler cég által gyártott hidegmunkaacél, nagyon régóta a piacon van. Komoly kopásnak kitett alkatrészeket gyártanak belőle. Elég nehéz megmunkálás jellemzi. ~12-13% körüli krómtartalommal rendelkezik, ami bár magasnak tűnik, de a mellé társuló igen magas széntartalom (ledeburtitos szövetszerkezetű, ~1,55% szenet tartalmaz) mellet még nem elég a teljes korróziómentesség eléréséhez. Komoly rozsdafoltok azonban nem jellemzik, főleg pontkorrózió jellemzi. Mindennapi használatban picivel jobb korróziómentesség jellemzi mint a Sleipner-t. Az igen magas széntartalomnak és egy kevés karbidképző ötvözőnek hála nagyon magas kopásállóság jellemzi, ebből következően nagyon éltartó, az egyik legéltartóbb acél, viszont fenni nem a legegyszerűbb. A viszonylag nagy szemcseméretének és ridegségének köszönhetően rosszul tolerálja a lapos és finom élszögeket. Továbbá a töréssel szembeni ellenállására is érdemes odafigyelni, kiváltképp a nagyméretű pengék esetében.
(C:~1,55%, Cr:~11,3%, Mn:~0,3%, Mo:~0,75%, V:~0,75%)

Rozsdamentes acélok:


1.4034 (~Ko13): Világszerte az egyik legelterjedtebb edzhető rozsdamentes acél. Felhasználása széleskörű: orvosi alkatrészek, élelmiszeripari eszközök, rugók, kutterkések, kések alapanyaga. ~13-15% krómtartalom egy viszonylag alacsony széntartalommal párosul ( ~0.45%), ezen kívül egyéb karbidképző ötvözőt nem tartalmaz. ~55-57Hrc-re edzhető. Ezen a keménységen kiváló szívósság és élezhetőség jellemzi. Éltartása viszont nem a legjobb. Legfőképp olyan felhasználásra való ahol a rozsdamentesség, a könnyű élezhetőség és jó szívósság fontos.
(C:~0,45%, Cr:~13%, Mn:~0,4%)

1.4116: Az előző acélhoz hasonló széntartalommal és krómtartalommal rendelkező acél. Viszont tartalmaz karbidképző ötvözőket (Mo és V) melynek köszönhetően azonban jobb tulajdonságokkal rendelkezik. Legfőképp az éltartásban foglal el magasabb pozíciót. Élezhetősége lényegesen nem változott, viszonylag könnyen fennhető. Karbidképzőinek köszönhetően lehelletnyivel talán finomabb él is jellemzi mint a 1.4034-t. Nem véletlen népszerű acélja a jó minőségű konyhakéseknek és a mindennapi felhasználásra való zsebkéseknek, fixpengés késeknek.
(C:~0,5%, Cr:~14,5%, Mo:~0,65%, Si:~0,4%, V:~0,15%)

N695 (440C): Böhler cég által gyártott korróziótűrő szerszámacél. Rozsdamentes csapágyakhoz fejlesztették ki (legfőképp olajfúrótornyok csapágyazásai hívták életre ezt az acélt). Magas szén (~1%) és krómtartalom (~17%) jellemzi, karbidképző ötvözőkben viszont nem túl gazdag (pici Mo van benne) Nehézkes megmunkálás jellemzi, nagyon jó kopásállósággal rendelkezik, mely megközelíti a D2-éőt. Annál picivel szívósabb és kicsit könnyebben élezhető, de a nagyon lapos és finom élszögeket ez sem szereti. Vadászkések és mindennapi kések elterjedt acélja.
(C:~1,05%, Cr:~16,7%, Mn:~0,4%, Mo:~0,5%)

N690 (VG10): Szintén Böhler gyártmány. (Ötvözetében és felhasználásában lényegi változás nélkül megeggyezik a japán VG10-es acéllal) Szén és krómtartalma N695-höz hasonló, de több karbidképző ötvözőt (Mo és V) és Kobaltat tartalmaz (mely jó alapja a karbidok beágyazásának s javít a hővezetésen). Megmunkálása nehéz. Tulajdonságaiban és felhasználásában hasonló az N695-höz, de jobb az éltartása, kicsivel finomabb él húzható rá és jobban tolerálja a nagyobb pengehosszt is.
(C:~1,08%, Cr:~17,3%, Mn:~0,4%, Si:~0,4%, Mo:~1,1%, V:~0,1%)

Elmax:
Svéd porkohászati acél, Uddeholm gyártmány. Nagyon magas ötvözöttsége miatt megmunkálása nagyon nehézkes. Az egyik legéltartóbb késekhez használt acél, élezhetősége azonban meglehetősen rossz. Szívóssága kielégítő. Viszont gyártástechnológiájából adódóan finom karbideloszlás és finom él jellemzi, a lapos élszögeket, mint minden erősen ötvözött késacél, ez sem igazán szereti, de kielégítően tolerálja a közepes élszögeket. Exkluzív vadászkések és a nem túl nagy pengehosszal rendelkező mindennapi kések acélja.
(C:~1,7%, Cr:~18%, Mn:~0,3%, Si:~0,8%, Mo:~1%, V:~3%)

Rwl-34: Szintén svéd porkohászati acél, Damasteel gyártmány. Régóta alapanyaga az exkluzív késeknek. Szintén nagyon magas (de nem annyira magas mint az Elmax) ötvözöttség jellemzi. Széntartalma kevesebb mint az Elmax-é. Jobb a megmunkálhatósága és polírozhatósága is. Felhasználásában és tulajdonságaiban hasonló az Elmax-hoz, annyi különbséggel, hogy szívósabb, törésnek jobban ellenáll, könnyebben fennhető, éltartása viszont valamivel alacsonyabb. Ezen tulajdonságainak köszönhetően azonban talán szélesebbkörű felhasználást tesz lehetővé mint az Elmax.
(C:~1,05%, Cr:~15%, Mn:~0,5%, Si:~0,5%, Mo:~4%, V:~0,2%)

Írta: Palcsesz Imre
Forrás: http://angelero.hu/tevekenysegek/felhasznalt-acelok/


Kiegészítés: (Kocsis Ferenc)
A Sandvik 12C27 összetételében hasonlít az 1.4034-hez, de a széntartalma magasabb, 0,6%. Ennek és a gyártástechnológiának köszönhetően az éltartása észrevehetően meghaladja az 1.4034-ét, de ebben tulajdonságban nem versenyezhet pl az RWL-34-el. Könnyen fenhető, jól viseli a kis élszögeket, szívós. Összességében egy igen harmonikus ötvözet.

Céhtagok a FEHOVA-n

- péntek 12 február 2016 - 11:59:36 | Beküldte: kocsisferi

Oldal:  [1] 2 3 4 5 6