Késkészítőkről szóló sorozatunkban ismét bemutatkozik egy kiváló készítő.


Berényi Sándor vagyok. 1973-ban születtem Szolnokon. Rákóczifalván élek feleségemmel és két lányommal. Autószerelő szakiskolát végeztem.
1991 óta készítek kovácsolt késeket és kardokat kézi munkával. Már gyerekkorom óta volt lehetőségem, hogy megtanuljam a kovács szakma csínját-bínját édesapám műhelyében. Kezdetben a fegyverek iránti lelkesedés a harcművészetek iránti érdeklődéshez kötődött később a szakma és az elkészített tárgyak mívessége felé fordult. Kezdettől tudatosan tanultam szakemberektől, könyvekből és az interneten található leírásokból. Mindig az egyedi, kizárólag kézzel készített pengék voltak fontosak számomra és az ehhez kapcsolódó fa-, és bőrmegmunkálás, ami teljessé tesz egy kést. A mai napig fejlesztem a kovácsolási technikámat .







.
Az elmúlt években szívesen kísérletezek és próbálkozok a mozaik damaszk készítésével .



Agyagtakarásos hőkezeléssel(hamon edzés ) is szívesen foglalkozom :


2007. júniusban, a Székesfehérvári kovácstalálkozón az év kése pályázaton kitüntető elismerésben részesültem.
2008. januárjától tagja vagyok a Magyar Késmíves Céhnek és 2008 márciusától, a Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesületnek. Az elmúlt években, többször is zsűriztettem munkáimat a Népi Iparművészeti Tanács által.
2009-ben a IX. Országos Népi Mesterségek Művészete Pályázaton III. díjban részesítettek.
2010-ben Év kése pályázaton, vadászkés kategóriában díjaztak
2010-ben Megkaptam a Késes Népi Iparművész Címet a Népi Iparművészeti Tanács által . A mai napig is zsűriztetem munkáimat.
2011-ben Székesfehérvári Kovácstalálkozón vasnyújtó versenyen II. helyezést értem el.
2013-ban Év kése versenyen exkluzív zsebkés kategóriában lettem díjazott.
2014 -ben Damaszkés kategóriában kaptam díjazást .




A szakma szeretetéből adódik, hogy ugyanolyan gondossággal készítek egy napi használatra való egyszerű, kézre álló, strapabíró kést, mint egy gyűjtőnek szánt, egyedi elképzelés alapján készülő kést, tőrt.


Berényi Sándor munkáival legközelebb December 6-án, Budapesten, a Vajdahunyad várában találkozhatnak az érdeklődők.

Hozzászólás itt lehetséges:
http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=20&t=153

Hozzászólás itt lehetséges:
http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=32&t=75&p=7099#p7099

Néhány hete egy állatorvos barátomnál jártam és, ki tudja hogy ,de felmerültek a kések... :) Hozott is büszkén hármat megmutatni. Mindegyik bowie-jellegű kés volt, nekem nagyon megtetszettek, látszott rajtuk, hogy tudnának mit mesélni, ha akarnának…

Számomra legkedvesebb az előző rendszer magyar gyártmánya, még a debreceni Medicorban készült bökő. (úgy látszik sok késest „nevelt ki” a cég. ) Szakmai szemmel is le kalappal készítője előtt! A markolat vége felé keskenyedő penge (tapered tang), a bakni illesztése, a penge köszörülése… mind-mind szaktudásról és igényességről árulkodik.

No, ha már így beléjük futottam, hadd emlékezzek meg általánosságban a Bowie-késekről néhány rövid (tényleg rövid) bekezdéssel:


[ Tovább ... ]

Néhány szóban az élményeimről az első olyan kiállításomon ahol a pult másik oldaláról néztem a dolgokat…


[ Tovább ... ]

Idén szeptember harmadik hétvégéjén XI. alkalommal került megrendezésre nemzetközi késkiállítás Budapesten a Lurdy-házban.
Talán a szomszédban megtartott tetováló kiállítás is hatással volt a látogatók létszámára, talán a személyes kapcsolatok iránti igény erősödött az emberekben. Mindenesetre a rendezvény első napján többen látogattak ki és voltak kíváncsiak a mesterek munkáira, mint tavaly a két napon. Összesen közel 1000 fő váltott belépőt.

A hazai kiállítók mellet Csehországból egy alapanyag kereskedő hozta el portékáját és 2 késkészítő érkezett Ausztriából. (Bernhard Pieber és Hans Weinmüller). Weinmüller eredetileg bajor származású. Házasságkötése után feleségével kiköltözött az Egyesült Államokba, Arizonába. Ott szeretett bele a vadnyugati kések stílusába. 15 évig éltek ott, közben elismert készkészítővé vált. Aztán úgy döntött, hogy hazatelepül az „öreg kontinensre”. Ausztriában, Burgerlandban telepedett le, a magyar határtól kb 40 km-re. Mostanában évente 2 tengerentúli kiállításon vesz részt.
Asztalánál igazi különlegességek voltak. Az egyik ilyen az 1820-tól gyártott, vadnyugati postakocsikon rendszeresített bicska általa újonnan elkészített példánya. Az eredeti változatot valószínűleg belgiumi puskaművesek készítették. A tárgy szinte egy szerszámos ládával ér fel. A pengéken és a fűrészen kívül megtalálható rajta a postakocsi javításához szükséges számos szerszám. Lehet vele bőrszíjat lyukasztani, bőrt szélezni, csavart húzni. Tartalmaz csipeszt, fogvájót, szivarvágót, ollót, diótörőt. A szerszám hátoldalát gyönyörű vésés díszíti.
















Weinmüller kb egy hónapon keresztül napi 8 órát dolgozott a bicskán.


Másik valóban gigantikus alkotása a nagy franca forradalmat idézi. Akkor ugyanis a polgároknak tilos volt a kard-szabja viselete, ezért hatalmas "zsebkésekkel" indultak érvényt szerezni igazuknak.




A történelmi replikák készítése mellett szívesen szán időt modern tárgyak készítésére is. Ezen a téren kreativitás és fantasztikus, szinte óramű szerű precizitás jellemzi.






A magyarországi kiállítók közül az "öreg rókák" hozták a szokásos formájukat. Voltak művészi alkotások, melyek mellett órákat lehetne időzni. Mások az egyszerűbb széria termékek felé tolták el a hangsúlyt. Új résztvevők is megjelentek. Köztük Palcsesz Imre (Angelero), (aki remélhetőleg hamarosan a céh teljes jogú tagja lesz) és Kovács Miklós. Sajnos idő hiányában nem tudtam minden készítővel hosszasan elbeszélgetni és interjút készíteni, mert magam is kiállítottam. Ezt a hiányosságot megpróbáltam képekkel pótolni.



































Remélem, Fazekas Józsi jövőre is megszervezi ezt az eseményt. Akik eddig kilátogattak, ezután sem mulasztják el, akiknek eddig nem volt kedvük vagy idejük eljönni, most kedvet kaptak hozzá.

Hozzászólás itt lehetséges:
http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=32&t=146&p=6837#p6837

Kiállítanak:

1. Berényi Sándor
2. Bernhard Pieber
3. Császi Zoltán
4. Fazekas József (Pyraster)
5. Hans Weinmüller
6. Harmat Attila
7. ifj. Nagy István
8. Jakab Imre
9. Jeneses József
10. Jókai Attila
11. Juhász József
12. Kertész Attila
13. Kocsis Ferenc
14. Kovács Miklós
15. Lovász Gyula
16. Madaras János
17. Misányi László
18. Nagy Csaba
19. Német László
20. Palcsesz Imre
21. Pap Mihály
22. Porpáczi Zsolt
23. Sándor Gábor
24. Szabados Károly
25. Szabó András
26. Szántó Szabolcs
27. Tóth Árpád
28. Tóth László
29. Vaclav Spiczak
30. Vojkó Csaba



Hozzászólás itt lehetséges:

http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=32&t=146&p=6545#p6545

2014-ben a Mesterségek Ünnepének a kiemelt témája a fémművesség volt.
Az Újvilág kertben felállított ideiglenes kiállítótérben az ország legtehetségesebb fémműveseinek munkáiban gyönyörködhettek a látogatók. Díszmű kovácsok, fegyverkovácsok, ötvösök, rézművesek,fémöntők páncélsodrony készítő, késesek képviseltették magukat. A kiállítást Dr. Pandúr Ildikó muzeológus nyitotta meg.

[ Tovább ... ]

Az alábbiakban Kertész Attila ír magáról, szakmai tevékenységéről:





1986 óta készítek késeket, kézimunkával.
Eleinte a helyi acélgyárban (Salgótarján) reprezentációs célokra, majd 1996-tól Földi Sándor barátommal dolgoztunk egy közös műhelyben.
2009 elejétől külön váltunk és saját műhelyben folytatom a kések készítését.



Két fő irányvonalam van, mely meghatározza munkámat. A sztenderd vadászkések, melyeket a vadászok igényei és tapasztalatai alapján alakítok ki, valamint az egyedi, gyűjtői kések.
Az egyedi kések díszítésénél más mesterek munkái is megjelennek késeimen (scrimshaw, bulino, faragás, gravírozás).
Leginkább Harmat Attila, Mátyás Balázs és Albert István munkái ezek.




















Ez évtől nagy büszkeségemre párom készíti a sztenderd késeim tokjait.




A különlegesebb tokjaim Jókai Attila ill. Kovács Zoltán nevét dicsérik továbbra is.


Munkáim láthatóak még Bojtoš Árpád késein, ahol az él kialakítást (leélezéseket) végzem.

2004-től tagja vagyok a Magyar Késmíves Céh-nek.

Jelenleg folyamatban van a felvételem a Német Késkészítők Szövetségébe, így idén először kiállíthatok Sindelfingenben ahol csak tagok mutathatják be munkáikat.

A Magyar kiállítások mellett (FEHOVA, Lurdy-ház), leginkább Német kiállításokon próbálom bemutatni késeimet. (Solingen, Jagd und Hund, IWA)
A Német kiállítások tulajdonképp hasonlóak a hazaiakhoz, csak nagyobb területen kerülnek megrendezésre.
Sikerült pár díjat is begyűjtenem ezeken a kiállításokon.






Legbüszkébb a mára már sajnos megszűnt müncheni IMA kiállításon kapott "Best of damascus" díjra vagyok, amit a "Persian" nevű késsel sikerült elhoznom.



Egy kedves Német barátom (Dirk Weiss) szokott a késeimről fotókat készíteni, szerintem profi szinten.




Szakmai fejlődésemhez jelentősen hozzájárultak a Késmíves céh mesterei. Ezúton is szeretném megköszönni Nekik.


http://www.afk-knives.com

Hozzászólás itt lehetséges:

http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=16&t=17&start=75

Késkészítőkről szóló sorozatunk, melyben a céhtagok mutatkoznak be, folytatódik.
Jelenleg a Lovász Késes Műhely fiatalabbik tagja, Jeneses József vall magáról:



Jeneses József vagyok, 1976-ban születtem Debrecenben. A míves késkészítéssel immáron tizennégy éve foglalkozom. Az élet úgy hozta, hogy a Lovász késes családba nősültem. A késkészítői pályafutásomat nagyban meghatározta megismerkedésem apósommal, idősebb Lovász Gyulával és sógorommal, Lovász Gyulával. Mindkettőjüknek köszönhetem, hogy a kést, mint használati tárgyat más szemszögből is megismerhettem.






A késkészítés számomra sokkal több, mint egy darab acél késformára való alakítása. Mindig az embert helyezem előtérbe. Szeretem megismerni a leendő tulajdonost, az egyéniségét, igényét ahhoz, hogy számára a legmegfelelőbb, legkézrevalóbb kést tudjam elkészíteni.
Fő tevékenységem manapság a családi vállalkozást, üzletet érintő megrendelések, kérések teljesítése. Számos neves éttermet, világhírű mesterszakácsot tudhatunk a partnereink között.
Mindezek mellett igyekszem minél több időt fordítani saját terveim megvalósítására, saját stílusom kialakítására. Mára már a baráti körömben is számos jó hírű szakács, horgász és vadász ember van, akik elégedetten használják egyedi késeimet.
Számomra a szakma legszebb része, ha hosszú időre segítő társat adhatok az ügyfeleim kezébe és nem csak egy tárgyat.
Legutóbbi szakmai sikeremet 2014-ben Székesfehérvárott, a XI. Tűzzel-Vassal Fesztiválon arattam, funkcionális vadászkés kategóriában díjazták saját tervezésű munkámat. Közelebbi és távolabbi terveim között egyaránt a szakmai fejlődést említeném meg, minél egyszerűbb, használhatóbb késeket tervezni és megalkotni.

Feleségemmel és két lányommal Debrecen mellett élünk csendes környéken.
A munka mellett, ha időm engedi, szívesen járok a családommal kirándulni, illetve barátaimmal horgászni, vadászni.



































Hozzászólás itt lehetséges:
http://forum.miveskesek.hu/viewtopic.php?f=12&t=19

Valószínűleg mindannyiunkban (…ha nem is, de benned, aki valószínűleg nem véletlen keveredtél ide, biztosan…) felmerült a kíváncsiság: Meglesni, mi rejtőzik az acélban. Mitől szilárd? Mitől rugalmas? Miért lehet könnyen fenni és közben mégis tartja élét? Mitől lesz rozsdás… stb.
Ma, az internet korában bőséges adat áll rendelkezésünkre, a net tele van információval. Sajnos hiteltelen fél-információkkal is. Ezért köztük nehéz eligazodni, még a hozzáértők is sokszor elbizonytalanodnak. Jelen írásommal nem is kísérlek meg tisztást vágni ebben az információ-dzsungelben (azt majd legközelebb…). Pillanatnyi célom nem is több mint a szunnyadó érdeklődést fenntartani és táplálni a kovácshegesztett, vagy talán népszerűbb nevén, a damaszkolással készült acélok iránt. A cikk írása közben igyekeztem, nehogy elragadjon a szakmai hév, de nézd el nekem, ha néha nem sikerül.

[ Tovább ... ]